Bar reggel sokaig akartam aludni, de nem sikerult, mert miutan a gyerekek elmentek iskolaba, Franck is ramirt, hogy mi ujsag. Szerintem o is nagyon izgult. Reggel 7-kor hazaert az ejszakai munkabol, de nem akart felebreszteni :) , vart 9-ig hogy irjon, es csak azutan fekudt le aludni. Meg utana megint megprobaltam visszaaludni, de akkor meg Erika telefonalt. O nem tudta, hogy ma indulok Nemetorszagba.
Vegul kb. fel 10-10 korul feladtam es kikeltem az agybol. Elvegeztem az utolso simitasokat a csomagokkal kapcsolatban. Kiraktam a penztarcambol a magyarorszagi husegkartyaimat, amire nem lesz szuksegem nemetorszagban. Odaraktam a gyerekek asztalara a szep kartyat, amin talan meg van par ezer forint es tudnak belole enni valamit. Anyaval lepakoltunk az autoba. A suzuki ignis lehajtott hatsoulessel teljesen megtelt. Az indulast fel egyre terveztem es sikerult is elindulnom pontosan.
Ugy terveztem, hogy meg megallok Pesten talalkozni az egyik baratnommel, az kb. 1 ora lesz. Tovabba beterveztem egy kb 1,5 oras alvast is az utra es igy akartam odaerni reggel 7-re, mire Franck hazaer a munkabol.
Az ut nagyon szar volt. Egy remalom. Mar azon gondolkodtam, hogy megallok es nem megyek tovabb. De ha az ember uton van, ezt nem mondhatja. Szlovavkiaban es Csehorszagban vegig ujitottak az autopalyakat. Kb 80-nal lehetett haladni. Nem vettem eszre mikor mentem at Csehorszagba, csak Pragaban, ezert ott elfeljtettem autopalyamatricat venni.
Egyszer rahajtottam a padkara, masodjara az autopalya javitasa miatt tul szelre mentem es valami esocsatorna szerube ment a kerek. Alig tudtam kihozni belole az autot. Mikor kihoztam, majdnem neki verodtem a masik oldalon a falnak. Nagyon erosen kellett tartanom a kormanyt, hogy egyenesbe hozzam. Ezutan kellett par masodperc mig magamhoz tertem.
Aztan Praga elott egyszercsak meghalt a gps-em. Megalltam egy parkoloban es addig utogettem meg reseteltem mig beindult. Onnantol kezdve csak azert imadkoztam, hogy legalabb Drezdaig vigyen el, onnan tudom a nagyobb varosok nevet amin, keresztul eljutok Bielefeldig. Egy orokkevalosagnak tunt mire eljutottam Pragaba. Sikerult keresztul mennem a varoson. Aztan az autopalya ujitas odaig fajult, hogy Praga utan kb 50 km-rel mindekit letereltek, nem lehetett tovabb menni. Rettegtem, hogy mikor all le megint a gps. De hiaba ment, mert tobb folduton probalt visszavezetni az autopalyara. Aztan meg egy lezart uton. Na itt jott az a gondolat, hogy leallok es nem folytatom. Kozben elmentem tobbszor egy haz elott, ahol bar ejjel egy ora volt egett a villany. Becsongettem es 3 oreg jott ki es nagy nehezen megertettek angolul, hogy Drezdaba akarok menni. Elmagyaraztak, hogy a lezart uton kell behajtanom... Eleg korulmenyesen sikerult visszajutnom az autopalyara.
Mikor atleptem a nemet hatart ugy ereztem mintha hazaerkeznek, egy euforikus erzes toltott el. Ezutan elkezdett esni az eso kb ugy mintha dezsabol ontenek. Ekkor megkerdeztem a Joistent, hogy ezutan meg mi johet. Es ekkor jott a kod az ut hatralevo reszeben. De ez mar annyira nem erdekelt. Ugy tettem meg az utat, hogy max 10 percekre alltam meg es igy ertem oda reggel 7-re. Viszont az idegtol egyaltalan nem voltam almos, csak kb az utolso 100-200 km volt szar ebbol a szempontbol. Viszont amikor megerkeztem pont akkor jott haza Franck a munkabol es ugy vart, hogy egy csokor virag volt az asztalon es mondta, hogy az az enyem. Vett nekem 4 par alvos zoknit, mert tudja, hogy mindig abban alszok. Es reggelire sajat kezevel facsart nekem narancslevet...
Megfogadtam, hogy soha tobbet eletemben nem teszem a labam se Szlovakiaba, se Csehorszaba.
